Az RMDSZ felelősséget vállal mindazokért, akik meg akarják őrizni magyar kultúrájukat, nyelvüket, felvállalja mindazok ügyét, akik a magyar oktatás bevezetéséért küzdenek a Csángóföldön - hangsúlyozta Markó Béla a csángóföldi Klézsén tartott lakossági fórumon. A szövetségi elnök máj. 2-án, illetve 3-án, RMDSZ-küldöttség élén tett kétnapos körutat Bákó megyében, mely során felkereste a Klézsén, Külsőrekecsinben, illetve Pusztinán élő csángómagyar közösségeket. A körút első napján az RMDSZ küldöttsége Bákóban megbeszélést folytatott Viorel Hrebenciuckal, a Szociáldemokrata Párt alelnökével, Radu Catalin Mardare prefektussal, Ghiorghi Iorga megyei főtanfelügyelővel, illetve Livia Liliana Silisteanu tanfelügyelő-helyetessel. A megbeszélésen jelen volt még Bartha András, valamint Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetői is. A megbeszélést követően Markó Béla elmondta: egyetértettek abban, hogy megvannak a feltételei annak, hogy ősztől Pusztinán, illetve Klézsén fakultatív oktatást nyújtó magyar tannyelvű csoportok induljanak és megállapodtak abban is, hogy az erre vonatkozó oktatási tervet a megyei tanfelügyelőség jóváhagyás végett továbbítja az Oktatási Minisztériumnak. Markó Béla kiemelte azt, hogy a megbeszélés során a tanfelügyelőség képviselői elismerték a magyar oktatás bevezetését célzó kérések törvényességét és elfogadták a magyar tannyelvű csoportok létrehozására vonatkozó igény jogosságát is. Markó Béla ugyanakkor még elmondta, felkérték a hivatalos szerveket, ne zaklassák tovább a csángómagyarok szervezeteit, szüntessék meg a magyar gyerekek megfélemlítését az iskolákban. A körút másnapján az RMDSZ politikusai megtekintették a csángó-magyar oktatási program keretében működő klézsei magyar tanulmányi házat, majd a Szeret-Klézse Alapítvány székházában találkoztak a helyi lakossággal. A fórumon elhangzott, a magyar oktatás megteremtése mellett a csángómagyarok a földek és erdők visszaszolgáltatásában, szociális és gazdasági gondok megoldásában is kérik az RMDSZ támogatását. A szövetségi politikusok ígéretet tettek arra, hogy támogatni fogják a csángómagyar településeken működő kis- és középvállalkozásokat, valamint bejelentették: nagyarányú anyagi támogatást nyújtanak egy, a klézsei magyarság szellemi és tárgyi kulturáját bemutató falumúzeum létrehozásához is. Az RMDSZ politikusok megbeszélést folytattak a Moldovai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel. A kétnapos körút a Pusztinán tartott lakossági fórummal zárult. /RMDSZ-küldöttség Csángóföldön. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./
2002. május 7.
A Csángóföldön tett látogatást összegezte Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az RMDSZ nem először látogatott el a Csángóföldre, ott folyamatosan jelen volt és van, hiszen a kezdetektől fogva támogatjuk a csángó szervezeteket, időről időre a szövetség vezető személyiségei is felkeresik az ottani közösségeket, szögezte le Markó Béla. A csángókat segíteni fogják abban, hogy anyanyelvüket, kultúrájukat és identitásukat megőrizhessék. Eltérően az eddigi gyakorlattól, most hivatalos tárgyalásokra is sor kerülhetett az RMDSZ és az ottani hatóságok képviselői között, mi több, azokon részt vehettek a moldvai csángók szövetségének vezetői is. Ennek köszönhetően, eltérően az eddigiektől, ez alkalommal már néhány kérdésben túljutottak a tények megállapításán. Radu Catalin Mardare prefektus és Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő elismerték: megvannak a törvényes feltételei annak, hogy egyelőre két községben, Pusztinán és Klézsén elinduljon egy-egy csoportban a magyar nyelv oktatása. Az egyezség értelmében a helyhatósági szervek rövidesen továbbítják jóváhagyás végett a tanügyi minisztériumhoz a javaslatot. Hosszú évtizedek után a csángók között legalábbis ezen a szinten ismét hivatalossá válik a magyar nyelv használata. Pusztinán, Külsőrekecsinben vagy Klézsén tettenérhették azt, hogy milyen erős még most is az akarat az anyanyelv megőrzésére. A prefektúrán megegyeztek abban, hogy a csángó egyesületek, szervezetek, a szövetség, az alapítványok munkáját semmi módon ne akadályozzák, és tegyék lehetővé azt, hogy a csángók vezetői, szószólói a hatóságokkal természetes kapcsolatban legyenek. – Klézsén sokan kérték a segítségett a földhöz, erdőhöz kapcsolódó ügyek megoldásához. Megoldatlan gond, amiről szóltak a lakossági fórumokon, a magyar nyelvű mise kérdése. Ez az a terület, ahol az RMDSZ a legkevesebbet teheti, hiszen a katolikus egyházra semmiféle módon nem tud hatni. Markó Béla amikor a Vatikánban járt, és fogadta II. János Pál pápa, felvetette a magyar misék kérdését. – Markó jellemzőnek tartotta a mostani konferencia megszervezését. Még mindig működnek azok a régi politikai beidegződések, melyek szerint ha valahol Európában megszületik egy vélemény, nem arra ösztönzi a hatalmat, hogy a kifogásokat orvosolja, hanem azzal próbálkozik, hogy bebizonyítsa, a gond nem is létezik. Az a szemlélet, hogy Bukarestben összeülnek az urak, és eldöntik, hogy a csángók micsodák, ez a 2002-es Európában már nevetséges. A csángókkal kapcsolatosan is csak egy elven lehet valamire jutni, azon, hogy minek vallják magukat és mit kérnek. A csángók egy része beszéli a magyart és magyarnak vallja magát. /(Gyarmath János): Reménykeltő áttörés a Csángóföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./
2003. március 14.
Lincshangulat alakult ki a Bákó megyei Külsőrekecsinben azt követően, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elkezdte gyűjteni a szülők kérvényeit a magyar nyelv iskolai oktatása bevezetésére. A rekecsini csángókat Eugen Ciuraru plébános bujtotta fel a magyar nyelv iskolai tanítása ellen azzal, hogy prédikációiban a magyartanulást halálos véteknek, a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatást pedig júdáspénznek nevezte. Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő szerint csak hitelesített kérvényekkel lehet bevezetni a magyar nyelv iskolai tanítását. - Nem adjuk el a gyerekjeinket a faluból! Egy sem akarja eladni, de nem veszik számát - válik ki egy öregasszony hangja a külsőrekecsini templom előtti hangzavarból. "Ki engedte meg, hogy ide jöjjenek? Mutissa az igazolványát!" - von felelősségre egy másik. Egy férfi megpróbálja kirángatni kezemből a riportermagnót azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy földhöz csapja. "Menjenek a magyarokhoz filmálni (filmezni)! Ne jöjjenek ide!" "Miért vitték el az asszonyokat Bákóba a notárhoz (közjegyzőhöz)?! - von felelősségre egy harmadik asszony. - Hogy ott szemnálják meg (írják alá) a gyerekek eladását?!" "Nem adjuk oda a magyaroknak a gyermekeinket!" - ékes, archaikus csengésű magyar nyelven hangzik több irányból is a kiabálás. Aztán egy középkorú férfi érkezik a helyszínre nagy határozottsággal. "Pleaca de aici, mai (Tűnés innen!) - szólít fel immár románul. A férfi kijelenti, hívta már a rendőrséget. Kövek helyett jéggöröngyöket, hógolyókat dobnak utána. Döbbenetes, hogy magyarul lázadnak a magyar nyelv ellen. A székelyudvarhelyi filmesek megjöttek, de hamar menni kényszerültek. A miséről kijövő felbőszült tömeg a kocsijuk felborításával fenyegetett. A külsőrekecsiniek tántoríthatatlan viselkedésére történelmi példa is akad. 1949 márciusában történt a kommunista hatóságok Carol Susan plébánost próbálták letartóztatni, ám a falu közösségével találták szembe magukat. Elpáholva tért vissza Bákóba a pap elfogására kiküldött Szekuritáté-különítmény. A rekecsini ellenállást csak a hadsereg bevetésével, és Anton Benchea kántortanító főbelövésével sikerül megtörni. Ennek az eseménynek az évfordulójára hívták a templomba a híveket március 12-én reggelre. - Ciuraru Eugen plébános a múlt héten a mise végén halálos véteknek mondta a magyar nyelv tanulását - magyarázza Szarka Péter, a magyartanítás ügyének egyik helyi kovásza. A pap azt is mondta, vigyázzanak az emberek, mert egy pohár italért eladják a gyermekeiket. Azt mondta, az is vétek, ha Erdélybe adják őket iskolába. Szóba hozta a magyar igazolványokat és az oktatási-nevelési támogatást is. Azt mondta, adják vissza a pénzt, mert ez júdáspénz. A faluban egyébként körülbelül százan kérvényezték a magyar igazolványt. A húszezer forintnak megfelelő összeget egyetlen családnak vitte ki eddig a posta. A plébános oltár előtti kifakadása azt a tanácskozást követte, amelyre március másodikán 80 gyermek szülei gyűltek össze. Három nap múlva 12 szülő egy kisbusszal el is utazott Bákóba, hogy közjegyző előtt nyilatkozza: kéri gyermekei számára a magyar anyanyelv iskolai tanításának a bevezetését. A többi szülő számára további kisbuszos "kirándulásokat" terveztek az oktatási program képviselői. "Ezt a módszert tavaly kísérleteztük ki, akkor bevált - magyarázza Hegyeli Attila programvezető. - Így sikerült elérni, hogy Klézsén és Pusztinán az ősz óta immár az iskolában is tanítunk. Éveken át azon bukott el a magyartanítás iskolai bevezetése, hogy amikor a szülők bevitték a kérvényt az igazgatóhoz, vagy megfélemlítette, vagy lebeszélte őket a szándékukról. Ezért nem gyűlt össze soha elég aláírás. Ha pedig összegyűlt, akkor a tanfelügyelőség derítette ki, hogy nem hitelesek. Így viszont a szülőknek nem is kell találkozniuk az iskolaigazgatóval, a tanárokkal. A hitelesített kérvényeket ajánlott levélben, tértivevénnyel küldjük el a tanfelügyelőségre, és ezzel tulajdonképpen minden olyan személyes kontaktust kiiktatunk, amely megfenyítésre vagy megfélemlítésre adna lehetőséget." Külsőrekecsinben egyébként immár kilencéves hagyománya van az iskolán kívüli magyaróráknak. A kilencvenes években nyaranta magyarországi vendégek foglalkoztak az itteni gyermekekkel. Idővel aztán állandósult a program. A Szarka-portára az elmúlt hónapokban 117 gyermek járt több váltásban iskolán kívüli foglalkozásra. "Írunk, olvasunk, rajzolunk, játszunk - világosít fel Szarka Felicia, a botcsinálta tanítónő. - Az biztos, hogy itt mindenki jól érzi magát. Különben nem jönne." A tanítónő elment a paphoz, hogy próbáljon beszélni vele, de az háromszor is becsapta előtte az ajtót. Egy órával a mise befejezése után már eloszlott a tömeg a templom előtti térről. Gazda Árpád újságíró csengetett a plébánia ajtaján, nem érkezett válasz. Kinyitotta az ajtót, Ciuraru plébánossal találta szemben magát. Gazda kísérletet tett arra, hogy elmondja, miért keresi, de a pap már rákiáltott: "Iesi afara, mai! Pleaca de aici imediat!" (Kifelé! Tűnés innen azonnal!) Csendőrpertut használt a harmincas korosztályhoz tartozó pap, és bevágta az ajtót. "A feudalizmus korát idézik az itteni viszonyok - magyarázza később az autóban Hegyeli Attila. - Az egyszerű falusi emberek nem is gondolkoznak, vakon igazodnak a pap elvárásaihoz." Az iskolában Laura Dumitru igazgatónő indulattal válaszolt: "Márpedig ebben az iskolában semmiféle magyaróra nem lesz! Efelől biztosíthatom!" Később hozzátette:. "Ezek a gyermekek románul sem tudnak. Tudja, mennyit bajlódunk a román nyelv megtanításával is az elemi osztályokban?" Végül mégis elismerte, ha törvényesen kérvényezik, nem tehet mást, mint hogy befogadja a magyarórákat az iskolába.A törvényességet hangsúlyozta néhány órával később Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő is a bákói hivatalban. Klézsén Hegyeli Attila tanár magyarórák reggel hétkor kezdődnek, mert csak így lehetett megoldani, hogy a különböző osztályokba járó gyermekek valamennyien jelen lehessenek. /Gazda Árpád: "Nem adjuk el a magyaroknak a gyermekeinket!" = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
